Báránybőrbe bújt oroszlán – Belső erőnk felismerésének útja

Volt egyszer egy oroszlán , aki bárányok között nőtt fel .

Megtanulta, hogy ne üvöltsön, ne mutassa meg erejét, és simuljon bele a nyájba. Attól tartott, hogy ha más, akkor nem fogják elfogadni. Így hát bégetett , füvet evett , és próbált megfeledkezni arról, amit legbelül mindig is érzett...

Azonban valódi természete nem hagyta nyugodni. Álmaiban szavannán futott, érezte az erejét , tudta, hogy több rejlik benne . Ám, amikor megpróbált önmaga lenni, a bárányok értetlenkedve néztek rá, elhúzódtak tőle, kiközösítették.

Így hát ismét elrejtette magát.

Egy nap azonban találkozott egy másik oroszlánnal, aki tükröt tartott elé.

„Nézz magadra!” – mondta. „Te nem bárány vagy. Mindig is oroszlán voltál.”

Először félt. Mi lesz, ha kilép a nyáj biztonságából?

De aztán megérezte a szél simogatását a bundáján, a föld erejét a talpa alatt, és valami mélyről fakadó, elfojtott hang kiszakadt belőle – egy hatalmas, reszketést keltő üvöltés.

Abban a pillanatban minden megváltozott. Már nem akart elbújni. Nem akart megfelelni. Tudta, hogy az ereje nem teher, hanem ajándék. Hátat fordított a rétnek, és elindult a szavanna felé, ahol mindig is otthon volt.

Az igazi szabadság akkor érkezik el, amikor felismerjük belső erőnket és bátran felvállaljuk önmagunkat.  

Amikor pedig eljön az idő, hogy valóban önmagunk legyünk, belső erőnk kézzelfogható valósággá válik, és felszabadulunk azok alól a korlátok alól, amelyeket valójában mi magunk hoztunk létre.

Hosszú folyamat ez? – Nem igérem, hogy rövid…. de minden egyes lépés, amit önmagunkért és a saját belső kapcsolódásunkért teszünk, közelebb visz önmagunkhoz, szellemi természetünkhöz, belső erőnkhöz.

Mersz-e végre az lenni, aki valójában vagy?

Ha eljött az idő, hogy felfedezd valódi önmagadat, várlak szeretettel önismereti konzultációra!